ADHD-sként nap mint nap a világban járva sokan megteszünk minden tőlünk telhetőt, de olyan kihívásokkal nézünk szembe, amelyeket mások számára láthatatlanok és felfoghatatlanok. Néha a legnagyobb csaták azok, amelyeket nem mutatunk meg. Az ADHD-vel élők számára a mindennapi élet része az állandó mozgás, a rohanó gondolatok, a koncentráltság megőrzése és az érzelmek súlyának cipelése, amelyek figyelmeztetés nélkül és állandóan változnak. Néha pedig az a bénultság ami nem engedi, hogy elkezdj dolgokat, nem engedi, hogy felállj a kanapéról és elkezd élni az életedet úgy ahogy szeretnéd. A célokat is nehéz kitűzni, főleg azért mert megszoktad, hogy hiába vágysz dolgokra, az álmaid, vágyaid megvalósítása megvalósíthatatlan: elkezdeni, folytatni, véghezvinni, nem feladni. Elfüstölnek, eltűnnek, megunod, elfelejted. Kívülről úgy tűnhet, hogy minden rendben van, de belül folyamatos a harc. Az ADHD megnehezíti a minket körülvevő világban való eligazodást. Ez nem csak arról szól, hogy elterelődik a figyelmünk, hiszen az adhd nem figyelemzavar hanem a figyelem irányításának a zavara, mindenre egyszerre figyelünk. Küzdünk az időgazdálkodással,szervezéssel, tervezéssel, priorizálással és megbirkózunk az érzelmi hullámvasúttal amelyből nincs kiszállás.Mindenki a saját keresztjét hordozza amely mások számára láthatatlan. A miénk az adhd.
Tréningjeinket azért hoztuk létre hogy segítsünk vinni ezt a terhet. Hogy egy kicsit megpihenhess egy elfogadó közegben és érezhesd hogy nem vagy egyedül. Olyan technikákat, trükköket adunk amikkel megtanulhatod kezelni a neurodiverz idegrendszer által okozott nehézségeket és kapcsolódhatsz, barátkozhatsz hasonló nehézségekkel küzdő társakkal. Amikor pedig a csoport végén továbbindulsz akkor remélhetőleg könnyebb lesz vinni a terhedet már csak azért is mert már tudod, hogy nem vagy egyedül…
Rónaszéki Kriszta, pszichológus